Katrin76 blogja

23 nap után újra kettesben vagyunk itthon Samuval. Nagyon szokatlan.

Nagy a nyugi. Samu alszik,a lakást rendbevágtam,tele a pocakom. Majdnem tökéletes minden. Csak Csabi….

Íme az én drágaságom.

El sem hiszem,hogy ilyen rég nem írtam már. Lassan 4 hónapja. Annyi minden történt azóta…..

Kezdem az elején: Eltelt a 2008-as év. Nekünk jó volt.,nem panaszkodom,egy két “zavaró tényezőt” leszámítva, jól megvagyunk.

És megint csak Samu. Nem is értem miről tudtam régen beszélni,mert most minden napomat,az agyamat,a gondolataimat, Samu teszi ki. Annyira szeretem,hogy nem is értem,hogy nem vágytam erre az érzésre pár éve.Úgy látszik későn érő tipus vagyok.Egyébként is pont ma kaptam meg Csabitól,hogy én még mindíg gyerek vagyok. Én ezt bóknak vettem,remélem annak szánta.

Hihetetlen mennyi új dolgot tud az én kis kutyám.December 27- én elindult végre.Igaz csak pár lépés volt,de megvolt. Napról napra egyre ügyesebb,és tény ha gyorsan kell valamit zsákmányolni,még kufircol érte,de ha megfeledkezik magáról már sétál. Tegnap még csak 9-et,ma már 20 lépést tett meg. Apa viccesen rá is kérdezett,hogy mi ezt számoljuk? Hát persze, nekünk ez nagy csoda,míg másnak  csak egy szám. De gondolom ezt a gyerkőcösök tudják milyen.

Mostmár figyel arra amit mondunk,leutánoz,”mossa a kezét”,igent bólogat( a nem az már kb 4 hónapja megy)…és még ezer dolog ami mostmár természetes,de mikor először csinálta majd elolvadtam tőle.

Az evéssel is most kezdünk beindulni,én kicsit parás vagyok,és nézem a kis pöttyöket,de tudom,hogy nem lehet gáz,elvégre Samu már 13 hónapos nagyfiú.

Tegnap volt 3 éve,hogy Csabival összeházasodtunk.

Samu egyre ügyesebb! Nem tudom,hogy ez a babmasszázsnak köszönhető-e, vagy egyszerűen most volt itt az ideje a sok csodának amit produkál,de minden nap csinál valami meghökkentő dolgot.

 Kezdem azzal,hogy 8 hónaposan bújt ki az első fogacskája,azóta egy hónap telt csak el,és már 6 kicsi kavicskával büszkélkedhetünk. Persze ennek meg is van a hátránya ,elég sűrűn nyűgöske szegény,és az alvása sem a régi. Na de sebaj,majdcsak ezen is túlleszünk.

A mászás is megyeget már arayomnak,de azért ha gyorsan kell valamit ” megtámadni” inkább kúszik,az a gyorsabb még egyelőre.Ülni még mindíg csak nehezen tud,néha féloldalasan letottyntja magát,de nem az az igazi stbil ülés ez még. Bezzeg a felállás,azt már művészi módon űzi.Kis kutyaütőm,egy percre sem merem levenni róla a szemem,mert kapaszkodik mindenbe,és persze a vége mindíg egy nagy bukfenc. Nem is értem,hogy lesz időm mellette bármire is ha majd tényleg beindul. Azt hiszem egy bukósisakot be kell szereznünk.

Az evéssel is elég jól haladunk,bár a vele egykorú babák szinte már mindent esznek,de én kicsit óvatoska vagyok,ráérünk még tejcsizni,kekszezni.Így is fejlődik szépen, már 73 centi,és 8480 g.Jó kis husómusó!

Annyi minden történt velünk az utóbbi pár hétben,nem is tudom hol kezdjem.Augusztus 23-án Tokajban voltunk Csabi egyik cimborájának, Petyának a lakodalmában.Nagyon készültünk rá,egy hétig minden nap ruháért szaladgáltam,persze minden csak az utolsó előtti napon sikeredett! Az út rövidebb volt a vártnál,nem is gondoltam,hogy ilyen gyorsan ott leszünk,persze ez csak azért van,mert mindíg elfelejtem belekalkulálni,hogy mi már Debrecenben lakunk.Miután megérkeztünk,gyors ruhacsere,és már mehettünk is az állófogadásra.Nagyon szép volt a terem,ízléses volt a dekoráció,és a hidegtál is nagyon guszta volt.Volt egy pár ismerős is akikkel egy asztalhoz ültünk,így nyugisan meg tudtunk ebédelni,mert midíg volt egy pesztra aki Samuval foglalkozzon.Kicsit beszélgettünk még,aztán elindult a menet a házasságkötő terembe.Nagyon messze volt,jó kis sétát tettünk,de legalább nem ragadt ránk az ebéd! :)Miután megvolt a templomi szertartás is,mi gyorsan leléptünk a szállásra megetetni Samszit,és mire végeztünk a csapat is visszaért. A kis drágám 9 körül kiájult Csabi hasán,és a kocsiban jót szunyizott míg éjfél előtt átmentünk a szobánkba.Nem gondoltam,hogy ilyen ügyes lesz az én nagyfiam,de elvégre a mi húsunkból van….csak frankó kiskölök lehet.A másnap reggel elég borongós volt az idő,jó volt fázni kicsit.Miután hazarepített Csabi, a nagyerdőn megkajáltunk és jöttünk haza aludni.

Egy fotó az első fogacskákról.

Kicsit megcsúsztam,de legyen az a mentségem,hogy nem voltunk itthon egy hétig,és egy kis 8 hónapossal is küzdök nap mint nap.Gyenge kifogás,tudom,de most csak erre futotta.

Szóval…..Komáromban voltunk egy hosszú hétvégét,nosztalgiáztunk kicsit.Méziéknél aludtunk,és közben bejártuk a régi helyeket.Tökre vártam milyen lesz majd találkozni a volt munkatársaimmal,barátokkal,de leginkább Zapira voltam kíváncsi.Ő az eddig életem leglököttebb,de egyben legfrankóbb főnöke.Mindenkinek csak ilyet kívánok.Nagyon jól sikerült a találkozó,mindenki odavolt a kicsimért,na és értem is.Olyan jó érzés volt.

A ház ahol laktunk nagyon szép lett,nyoma sincs az egykori lepusztult  falaknak. Minden nap kínoztuk magunkat,és a gyomrunkat,jobbnál jobb kajákkal.Ja és milyen vicces,tök véletlen,hogy pont akkorra esett az amerikai autós találkozó!Ha majd a kis husom nagyobb lesz,elvisszük oda,mert ezt egyszer mindenkinek látni kell.

Odi barátnőmet is jó volt látni,ugyan olyan nemnormális maradt mint volt,ezért is szeretem.Időközben született egy tünemény kislánya,Szonja.Gyönyörű kis fruska.

Gyorsan eltelt ez a pár nap,pedig szivesen maradtam volna.Tünde tök jó pesztra volt,nem bánnám ha közelebb laknának,rá nyugodt szívvel rábíznám Samut.  A hazaút nyugiban telt,majdnem az egész utat végigaludta a fiam.Egy pár napot voltunk otthon is anyáéknál,ami szintén jó volt,csak kár hogy tesómmal keveset tudtunk találkozni,mert ők pont 2 nap múlva indultak Siklósra.Na de ez van.

Egy csomó dolog történt ám  az egy hét alatt.Samunak 4 foga bújt ki egyszerre.Kis drágam megküzdött velük.Már egy hete kúszik,de olyan sebesen,hogy esténként a nagyágyon nagyon résen kell lennünk.Mindent megkaparint amt csak akar. Kezd előjönni az akaratossága,hisztizik,és olyanokat kiált,hogy néha csak nevetjük Csabival,hogy ezt vajon kitől láthatta.Egyre jobban bírja a gyűrődést,és már birkózni is lehet vele,amire Csabi már nagyon várt.Olyan jó nézni őket,ahogy bohóckodnak,csomagolja a nagy a kicsit! Persze aranyom közben nagyokat kacarászik,imádom.Nem is értem eddig mit csináltam esténként,míg ő nem volt.

Röviden ennyi.